Múlt-Jelen-Jövő

"De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk."

Pál Ferenc

Amióta az eszemet tudom,vonzódtam a régi tárgyakhoz, régi bútorok,nagymamám csipkéi, fotók amiken őseim szerepelnek, vagy anyukám gyerekkori mesekönyve.Igazából sosem értettem ezt a rajongást, hiszen nem nagyon volt a családban olyan akitől ezt örökölhettem volna. Bár anyukám talán szintén őrizte a múltját, szerette a családjától megmaradt emlékeit,tárgyait. Biztosan ez is példa volt előttem. A magyarázatot azonban mostanában találtam meg, ahogy ragaszkodásom egyre jobban nő,az újra felhasznált, esetleg a jövőben egy kis változtatással új értelmet nyerő régi tárgyak iránt.

Amikor végig simítom nagyszüleim bútorát, érzem rajta a történelmet, látom a kisszobát ahol ezek a bútorok álltak, majd anyukám szobáját ahol menedéket kaptak nagyszüleim örökségeként. És most nekem ad majd újabb emlékeket a régiek mellett. 

Bevillan egy régi fotó , fekete fehér és megfakult már, nagyapám még fiatal ,nagymamám (akit sohasem ismertem) szintén. Anyukám és nagybátyám még pici gyerekek. 

A feldíszített picike karácsonyfa a csodálatos 2 ajtós tükrös komódon áll. Boldogság, szeretet és nyugalom van ezen a megfakult fotón! A tükör a komódon már megvakult és némi felújítást igényel, de látom benne ezt a boldogságot , érzem a tenyeremmel a szeretetet ahogy végigsimítom a szekrényt. Ez is az én múltam, meg a szederfa a szőlőlugas a karácsonykor mészbe forgatott dinnye evés, mamám diétás krémesei, apám kedvenc citromos sütije, és hát mama utolérhetetlen sajtos sütije, ami olyan finom volt, hogy azóta se ettem olyat. Rengeteg dolog van ami ahogy öregszünk értelmet nyer. Beszélünk róla,emlékezünk rá és melegség önti el a szívünket. 

Szóval a múltat eltörölni nem lehet!

Mindez most sokkal jobban felerősödik bennem, ahogy egy életszakasz lezárása van folyamatban. Az ember lánya óhatatlanul szentimentális lesz. Vissza visszaugrik a múltba, eszébe jut egy egy mondat innen onnan. Felbukkanó  szavak, zenék,nevetések.

Mindegyik súlyos de annál örömtelibb emléket hordoz.

Olyan békésen és jól indul a reggelem! Kávéztam, teáztam , mosolyogtam!

Az élet szép!

💓💓💓🙏🙏🙏