Tavasz van...elméletileg, mert gyakorlatilag visszajött a tél. Én ezt már nem nagyon tudom értékelni az időjárástól. De ha meg azt vesszük, akkor végül is ez van, el kell fogadni. Lesz majd még jobb is.

Az elfogadás fontos.De amíg eljutsz arra a szintre , hogy könnyen elfogadod az emberek viselkedését, természetét , kinézetét ,nagyjából 50 éves leszel.

 

Elfogadni az öregedést igencsak nehéz, és itt nem arról beszélek, hogy megjelenik egy ránc az arcod körül vagy  őszül a hajad, de persze ezek is beletartoznak. Mutass nekem egy embert, aki ne szeretne 20 éves kinézetet 50 éves bölcselettel. Na ugye...:D Ettől még azért nehéz elfogadni, hogy az életünk elképesztő sebességgel rohan a vég felé. Belenézünk a tükörbe és látjuk a megfáradt arcbőrt és a lógó szemhéjakat és picivel több időre van szükségünk a reggeli arc rituáléhoz. De ezen túl lehet ám lendülni, hiszen ez az élet . Olvasni jó sokat a témában és tenni magunkért!

Számomra az elfogadás most egy picit mást jelent mint akár 4-5 évvel ezelőtt.

Elfogadni, hogy testi valónkban elmúlunk és megszűnünk , egyik percben még vagy a másikban már nem. Elfogadni, hogy beszélek hozzád ,de te nem hallod már, nem érzékeled a gondolataimban átadott öleléseket , nem látod ahogyan az általad elültetett barackfa virágba borult és telis tele van szebbnél szebb virágokkal.

El kell fogadni, hogy az élet az csak egy átmeneti történet. Mindenkié. Az enyém is!

Ennek fényében pedig tényleg időpocsékolásnak tűnik mindenfajta harag amit magunkban hordozunk.

Mert mit is csinálunk valójában? Dédelgetünk egy rossz érzést úgy, hogy akár éveken keresztül tápláljuk a saját megsértett hiúságunkat.

Persze ezt hiába mondod ám magadnak is és másnak is, idáig el kell jutni fejben. Meg kell érteni, hogy akkor amikor a másik ember úgy döntött, hogy megbánt téged, vagy nem segít neked vagy bármi módon akadályoz téged, nos ő nagyobb bajban van mint te!

És abban a pillanatban amikor őszintén megérted és elfogadod, már nem is fog fájni és elfogod tudni engedni.

Az elfogadás arról is szól, hogy nem kritizálsz másokat. Persze ez nagyon nehéz, mert a véleményedet úgyis kimondod , vagy megbeszéled (kipletykálod) valakivel, de talán egyre kevesebbszer érzed szükségét.  Vagy az is lehet, hogy ugyan megbeszéled de ennyi, nem csámcsogsz rajta napokat, nem teszel elé akadályokat és nem neveted ki.

Akárhogy is van, nem tudod mi játszódik le másokban!

"Az utat ki-ki a maga módján járja, nincs két madár, mely az égen egyformán szállna"

Egy burka, egy nadrág c. film

fotó: Pinterest